LOST CHILDREN // ELVESZETT GYERMEKEK
STATEMENT
In today's world, the traditional family model has been transformed in a wide variety of reasons, child rearing time was reduced, so that the appropriate amount of attention is what a child needs.
The starting point for a series of six images is alarming sense of loss, the loss is not necessarily the physical act, but much rather a spiritual process. The collection period is primarily the former aspects kept in mind, however, the concept was refined during the completion of the actual images, increasingly the mental aspect was the focus.
I used the tools of stage photography, the children appear in six different locations. In a place where many people would be during the day and it is possible that family program locations. The curious and unfamiliar sense of danger for kids can easily be lost trace of random, but it is also a result of a conscious escape. Of different ages, genders kids, the hopelessness, and fear is reflected in them, how they are surrounded by the empty and depressing, sometimes quite sterile and sometimes strange places. You can see that, they live in good conditions, their lives is not part of the deprivation in principle, but in the reality, yes it is, because of the lack of parental attention is difficult to make up the shortage.
The series reflects on a modern, typical phenomenon of children who are neglected by their parents and spiritually lost, then have to deal with serious problems that they do not become lost adults.
In today's world, the traditional family model has been transformed in a wide variety of reasons, child rearing time was reduced, so that the appropriate amount of attention is what a child needs.
The starting point for a series of six images is alarming sense of loss, the loss is not necessarily the physical act, but much rather a spiritual process. The collection period is primarily the former aspects kept in mind, however, the concept was refined during the completion of the actual images, increasingly the mental aspect was the focus.
I used the tools of stage photography, the children appear in six different locations. In a place where many people would be during the day and it is possible that family program locations. The curious and unfamiliar sense of danger for kids can easily be lost trace of random, but it is also a result of a conscious escape. Of different ages, genders kids, the hopelessness, and fear is reflected in them, how they are surrounded by the empty and depressing, sometimes quite sterile and sometimes strange places. You can see that, they live in good conditions, their lives is not part of the deprivation in principle, but in the reality, yes it is, because of the lack of parental attention is difficult to make up the shortage.
The series reflects on a modern, typical phenomenon of children who are neglected by their parents and spiritually lost, then have to deal with serious problems that they do not become lost adults.
LEÍRÁS
Mai világunkban a család klasszikus modellje átalakult: a legkülönbözőbb okokból kifolyólag a gyereknevelésre fordított idő lecsökkent, így a kellő figyelem mennyisége is, amire egy gyermeknek igénye és szüksége lenne.
A hat képből álló sorozat kiindulópontja és témája az elveszettség riasztó érzése, amely nem feltétlenül az elveszés fizikai aktusa, hanem sokkal inkább egy lelki folyamat. A gyűjtés során még elsősorban az előbbi szempontot tartottam szem előtt, a koncepció azonban a képek tényleges elkészülése során finomodott, egyre inkább a mentális aspektus került középpontba.
A stage fotográfia eszközeivel élve hat különböző helyszínen jelennek meg a gyerekek. Olyan helyeken, ahol egyébként sokan megfordulnak napközben vagy elképzelhető, hogy egy közös családi program helyszínei. A kíváncsi, veszélyérzetet alig ismerő gyerekeknek könnyedén nyoma veszhet véletlenszerűen, de egy tudatos menekülés eredményeképpen is. A különböző korú, nemű és karakterű gyerekeken a kilátástalanság, a félelem tükröződik, ahogyan körülveszik őket az üres, nyomasztó, olykor egészen steril, olykor idegen terek. Látható, hogy mindannyian jó körülmények között élnek, életüknek elvileg nem része a nélkülözés, valójában mégis az, hiszen a szülői figyelem hiányát nehéz bármivel pótolni.
A sorozat egy mai, jellemző jelenségre reflektál: a szülők által elhanyagolt és így lelkileg eltévedt gyerekeknek később komoly problémákkal kell megküzdeniük, hogy ne váljanak elveszett felnőttekké.
Mai világunkban a család klasszikus modellje átalakult: a legkülönbözőbb okokból kifolyólag a gyereknevelésre fordított idő lecsökkent, így a kellő figyelem mennyisége is, amire egy gyermeknek igénye és szüksége lenne.
A hat képből álló sorozat kiindulópontja és témája az elveszettség riasztó érzése, amely nem feltétlenül az elveszés fizikai aktusa, hanem sokkal inkább egy lelki folyamat. A gyűjtés során még elsősorban az előbbi szempontot tartottam szem előtt, a koncepció azonban a képek tényleges elkészülése során finomodott, egyre inkább a mentális aspektus került középpontba.
A stage fotográfia eszközeivel élve hat különböző helyszínen jelennek meg a gyerekek. Olyan helyeken, ahol egyébként sokan megfordulnak napközben vagy elképzelhető, hogy egy közös családi program helyszínei. A kíváncsi, veszélyérzetet alig ismerő gyerekeknek könnyedén nyoma veszhet véletlenszerűen, de egy tudatos menekülés eredményeképpen is. A különböző korú, nemű és karakterű gyerekeken a kilátástalanság, a félelem tükröződik, ahogyan körülveszik őket az üres, nyomasztó, olykor egészen steril, olykor idegen terek. Látható, hogy mindannyian jó körülmények között élnek, életüknek elvileg nem része a nélkülözés, valójában mégis az, hiszen a szülői figyelem hiányát nehéz bármivel pótolni.
A sorozat egy mai, jellemző jelenségre reflektál: a szülők által elhanyagolt és így lelkileg eltévedt gyerekeknek később komoly problémákkal kell megküzdeniük, hogy ne váljanak elveszett felnőttekké.